A leányszöktetés
2009. 02. 04.menyasszony, esküvő, leányszöktetés, szokások, hagyomány
A nőrablás számos nép életében előfordult, különösen a távolabbi múltban. Hunor és Magor a Meotisz tenger mocsaraiban szerzett párt magának vitézeivel együtt. A szépirodalomban visszatérő téma a szabin nők elrablása, és a Bibliában is találunk példát nőrablásra.
A társadalom felsőbb rétegeiben a 17. századtól háttérbe szorult ez a feleségszerzési mód, de paraszti körökben továbbra is fennmaradt, különösen Erdélyben.
A leánylopás leggyakoribb oka a szülői ellenzés volt. Például ellenezhették az esküvőt a házasulandók túl fiatal kora miatt, amikor azok a kelengye elkészültét sem akarták megvárni. A katona idejüket még le nem töltött fiatal legények sokszor azért lopták el kedvesüket, mert féltek, hogy amíg ők távol vannak, más lecsapja a lányt a kezükről, vagy a szülők rábeszélik arra, hogy mással házasodjon.
Ha két legény egy lányt szeretett, a lány azé lett, aki előbb elrabolta. Ha a lány még a rablás előtt elvesztette az ártatlanságát, megesettnek nevezték; ilyenkor, hogy szépítsenek a dolgokon, sokszor utólag rabolta el a fiú a menyasszonyt. A leánylopás általában közös megegyezésre történt. A leány elújságolta a fiúnak, hogy szülei tiltják a házasságot. Előfordult, hogy előre megállapodtak a lopás bizonyos részleteiben - így például a jeladásban. A lopást a legény barátaival vagy férfi családtagjaival együtt éjszaka hajtotta végre. A lányt erőszakkal kocsira dobták, és elvitték. A lányok egész úton sikoltoztak: egyrészt féltek szüleik haragjától, másrészt ez volt a lányokhoz illő elvárt magatartás. A lányos családnak sietnie kellett, ha az ellopott lányt szűzen akarta visszakapni. Erőszakos lopásnál a lány addig ellenállt, amíg tudott, megegyezéses ablásnál viszont mielőbb megháltak.
A családra nézve nagy szégyen volt a lopás, ilyenkor a lányt elverték a szülei. Az esetek többségében a lopások házassághoz vezettek, hiszen a megesett lány már nem volt már kapós. Az ellopott lányoknak nem rendeztek nagy lakodalmat: szerény keretek között, fejdísz nélkül kellett ünnepelniük.
